Dr. Áts Katalin reumatológus magánrendelése

A mozgásszervi panaszok kialakulásának egyik leggyakoribb magyarázata valamilyen ismétlődő, túlhajtott mozdulatsor, tartósan rögzült kedvezőtlen tartás vagy állandó feszült készenlét, elhúzódó pszichés labilitás. Mindezek az összetett mozgást végző ízületek (gerinc, váll, könyök, kéz, térd) szalagrendszerében és mozgatóizmaikban fellépő mikrosérülés, szakadás, később zsugorodás okozta fájdalmas mozgászavarban nyilvánulnak meg. Ezek megszüntetésének elsődleges eszköze a megterhelés okának felderítése, ami a mozgások elemzésén és pontos anatómiai tudáson alapszik. A kezelés középpontjában a kiváltó tényezők lehetséges kiküszöbölése, helyi gyógyszeres (tapasz, kenőcs, helyi lazító és gyulladáscsökkentő injekciók) kezelés és egyénre szabott tornagyakorlatok, fizikoterápia állnak. Idült esetekben a túlfeszülést gátló, a testhelyzetet korrigáló gyógyászati segédeszközök használatát is javasoljuk.

Olyan krónikus állapot, mely testszerte jelentkező fájdalmat, fáradtságot és egyéb szerteágazó testi és lelki tüneteket okozhat, melyek hátterében egyéb okokat nem találunk. Súlyosabb esetei, szorongással, depresszióval párosulhatnak. Mai tudásunk szerint főként a fájdalom érzékelésének és idegrendszeri feldolgozásának megváltozása játszhat szerepet kialakulásában. Ennek oka és súlyosbító tényezője valamely elsődlegesen pszichés tényező is lehet: olyan megoldatlan magánéleti probléma, elidegenítő munkakörülmények, teljesítmény hajszolása, túlzott elvárások, amelyek állandó feszültséget tartanak fenn és végül kiégéshez vezetnek. Ennek a láncolatnak a megszakítása és így a gyógyulás is a helyzet felismerésétől, pszichológussal vagy pszichiáterrel való együttműködéstől várható elsősorban. A reumatológus támogatással, a kialakult elváltozások helyi kezelésével tud segíteni.

Az idő múlásával az ízületi porc összetevőinek minősége és a ezáltal a porc szerkezete megváltozik, amely folyamatot a túlzott terhelés (túlsúly, sérülések) felgyorsítja. Ezért a „kopásos” ízületi betegség gyakorisága az életkorral és a megterheléssel arányosan növekszik. A megvékonyodott porc miatt a végtagok és a gerinc ízületei, összeköttetései instabillá válnak, a tok, a szalagok és a környező izmok inai felrostozódnak, szakadoznak, az izomzat görcsös lesz, majd hegesedik, zsugorodik. Ezek a másodlagos jelenségek okozzák a betegek fájdalmát és mozgásainak beszűkülését. A nagyízületek (csípő, térd, váll) kopásának előrehaladott vagy csontelhalással járó eseteiben az ízületpótló műtétek (arthroplasztika, protézisműtét) jórészt visszaállítják az ízület eredeti állapotát. Az előrelátó tervezés és felkészülés (prehabilitáció) megalapozza a műtét sikerességét. A tervezett műtétig eltelő időben a folyamat lassítása, a romlás megelőzése, a fájdalom csökkentése, a mozgáskészség megőrzése a reumatológus és gyógytornász munkatársának feladata. A súlycsökkentés, izomerősítés aktív életvitelt kíván. Az izom-, és szalag eredetű fájdalmak helyi – akár injekciós – csillapítása szintén a terápia része. A megnövekedett súrlódású porcfelületek segédanyagokkal való injekciós kiegyenlítése (hyaluronsavas ízületfeltöltés) elfogadott és bizonyítottan kedvező eljárás, mivel gyulladáscsökkentő hatású, akár egy évig is hat, gyorsan csökkenti a fájdalmat, javítja az ízület mozgékonyságát.

Csontozatunk kifejlődése kezdetén a csontépítő folyamatok túlsúlya jellemző, a fejlődés befejeztével az igénybevétel (azaz a fizikai terhelés, a mozgásmennyiség), a táplálkozás (fehérje, kalcium, D-vitamin bevitele, stb.) és az esetleges törések alakítják a csontozatot. Ebben az életszakaszban a csontépítés és bontás is zajlik, de egymást kiegyenlítve, folyamatos átépülés révén biztosítja a megfelelő mennyiségű és minőségű csontot. Az életkorral, vagy a hormonális tényezők megváltozásával (menopauza, férfi klimax, petefészekműtét vagy rákellenes hormongátló kezelés) a csont lebontása válik meghatározóvá, ám számos egyéb betegség is okozhat csontritkulást, ami fokozza a csonttörési kockázatot. A csontritkulás felismerésének és követésének egyik eszköze a csontok ásványanyag tartalmának műszeres mérése (oszteodenzitometria, ODM). Ha az ODM és a speciális laboratóriumi vizsgálat révén csontritkulásra derül fény, egyedileg választott gyógyszeres kezelés mellett igen fontos a beteg további csontritkulásának és a csonttörésének megelőzését, vagy a kialakult betegség romlásának lassítását szolgáló életviteli változtatások és mozgásterápia bevezetése is. A csontritkulás önmagában nem fájdalmas, de a csigolyák csontritkulásos eredetű, fokozatosan vagy akár hirtelen bekövetkező alakváltozásai (beroppanás) következtében a gerinc szalagrendszerében és izomzatában keletkezik fájdalom, amelyet aktuálisan kezelni kell.

A csigolyák és a végtagok ízületeinek gyulladásait fertőzések, vagy kicsapódó kristályok (például köszvény) keltik, vagy az immunrendszer működészavara következtében jönnek létre. Fő megjelenési formáik szerint egy- egy nagyízületen vagy szomszédos csigolyán hirtelen, hevesen, vagy egyre több ízületre, vagy nagyobb gerincszakaszra terjedve, fokozatosan fejlődnek ki. A fertőzéses, vagy kristály által keltett gyulladásra az előbbi, akut, míg az autoimmun jellegűekre inkább a fokozatos kezdet jellemző. A heveny gyulladások esetén legsürgősebb teendő a fertőzés bizonyítása vagy kizárása. A vérminta laboratóriumi vizsgálata az anyagcsere és immun eredetű gyulladások elkülönítéséhez és a gyulladás hevességének megállapításához ad támpontot. A heveny, különösen a fertőzéses gyulladások gyógyszeres kezelését azonnal meg kell kezdeni, a krónikussá alakuló gerinc- és sokízületi gyulladások kezelését a beteg részletes tájékoztatásával kell megtervezni, és vele közösen dönteni a választandó eljárásokról. A kialakult betegségeknél a folyamatos követés és a mindenkori aktuális jelenségek konkrét ellátása biztosítja legjobban a betegség viszonylag legkedvezőbb kimenetelét. A korszerű gyógyszereléssel és együttműködő életvitellel ma már elérhető a szinte panaszmentes állapot és zavartalan működőképesség. Ez a súlyos gyulladásos betegségekben is reális célkitűzés. A gerinc és az ízületek krónikus gyulladásai (rheumatoid arthritis, arthritis psoriatica, spondylarthritisek, köztük a Bechterew betegség) az úgynevezett betegségmódosító gyógyszerekkel kezelhetők legeredményesebben. A legkorszerűbb, biológiai terápia akár meg is állíthatja a betegséget abban a szakaszában, amikor alkalmazni kezdték. Ezeket alapos kivizsgálás után szabad csak alkalmazni és adásukat folyamatosan felügyelni kell az erre feljogosított centrumokban.